Az idő fut!

"Az idő is úgy fut, észrevétlenül, és mégis előttünk, az életünk előtt, percek, napok, évek - sohase tudhatjuk, mikor áll be a pillanat, amit úgy nevezünk: késő."

 (Ezt a képet én készítettem :D)

Sokszínűség

Csak ne lenne olyan gyönyörű a világ! A hajnalok! A víz, az erdő! A növények, az állatok! S közben minden nyomorúságukkal, ne lennének olyan érdekesek az emberek!

Látnivalók a nagyvilágból - Pályázat

“Hogy el tudd fogadni az emberi természet sokszínűségét, gondolj az utazóra, aki éjszakai szálláshelyét akár naponta váltogatja.”


A feladatotok ismét nagyon egyszerű. Be kell küldenetek egy fotót amit ti készítettetek egy kirándulás során látnivalókról. Lehet az városról, természeti helyekről stb.. Ezt ne úgy értsétek, hogy mondjuk a Grand kanyonról várok képeket, hanem akármilyen erdei vagy bármilyen kiránduláson készült képet elfogadok.
 DE! a képre írjatok rá egy olyan idézetet amely kifejezi, hogy milyen érzések kötnek ehhez a fényképhez. 

!Pontozás!:

 Mivel, hogy a régi pontozási módszer nem tetszett mindenkinek úgy döntöttem, hogy megkérem két barátnőmet, hogy segítsenek nekem. Ők bele egyeztek. Szóval mindhárman adunk pontokat a képre. a pontozás 1-10- ig van.

 Aki a legtöbb pontot kapja az nyeri a versenyt.

Határidő: május 15.

A képeket a leaphotos@citromail.hu e-mail címre várom.

Eredményhírdetés

 És itt a verseny vége! Gondolom már alig várjátok, hogy kihirdessem az eredményt. Végre elérkeztünk ehhez a ponthoz is. De azelőtt mielőtt megtudnátok az eredményt elmondom, hogy mit nyer a győztes:


* A győztesnek elküldök postán egy oklevelet, emellett egy kis ajándékot ami még számomra is titok. 


 !Előre szólok, hogy nem minden pályázatnál lesz ajándék!


És a nyertes:

Bubbci

De azok se szomorodjanak el akik nem nyertek! Sajnos csak egy nyertes lehet, de induljatok a következő pályázaton és lehet, hogy azon több szerencsétek lesz! 

Indulhat a szavazás!

Na! Itt vannak azoknak a képei akik indultak a pályázaton. Nekem nagyon tetszenek a fotók.  

Megkérlek benneteket , hogy oldalt szavazzatok a nektek legjobban tetsző fotóra. A pályázók dolga pedig, hogy gyűjtsétek a szavazókat!

A szavazás határideje: május 3.

Képek:

1. Bubbci

2. Hópelyhecske

3. Kocsy Eszter

4. OneGirl

Saját fotók - Tavasz

"Mindig emlékeztetnem kell magam arra, hogy a dolgok felszíne alá nézzek, mert egy virág nem csupán virág - eső és szivárvány, felhők, föld és az űr mérhetetlensége."

A felhők felett

Rüdiger Nehmzow  aki 45 éves és sajtófotós úgy gondolta, hogy tesz egy kis kitérőt a sajtófotózásból és lencsevégre kapja a felhők birodalmát. Ez nagyon is jól sikerült neki. Szerinted is?

Andrey Pavlov hangyás fotói

Lélegzetelállító tájképek fényképezéseinek titkai

A tájkép fényképezése tűnik a legegyszerűbbnek, de valójában nem az. Először is kiemelkedő a gyönyörű kompozíció és a képelemek kialakítása.

Mikor meglátsz egy szemet gyönyörködtető tájat egyből ne készítsd el a képet. Először nézd meg jól minden szegit-zugát. Amikor megtetszik egy motívum, csak akkor láss neki a képnek.

A tájképfotózáshoz a nagylátószögű objektívet használj, ezzel kitágíthatod a fényképre kerülő teret.

A képet szürke rekesszel készítsd.

A képet nagyon elronthatja az ha a rajta szereplő horizont nem egyenes.

 A horizontot helyezd az alsó vagy a felső harmadba, de ne középre. Így jobban hangsúlyozhatod az égboltot vagy az előteret.

Viharban és zord időben egyedi képeket készíthetsz. Használd ki az alkalmat.

Kezd a növényeken

Ha el akarod kezdeni a hobbifotózást, az ajánlott élőlény egy növény. A növények nem mozognak, türelmesek és nem szólnak vissza, ha nekik éppen nem tetszik a róluk készült kép.

A növényeken való gyakorlásnál figyelj oda az exponálásra, kerüld a mindennapos fotókat, állítsd be a megfelelő élességtartományt. Keress hangulatos és odaillő hátteret. 

A növényfotózásnál begyakorolhatod a módszereket, kipróbálhatod az expozíciós értékek változásának hatását, és a kompozíciós lehetőségeket.

A virágok fotózása alapot ad a portréfotózásban, ezen kívül a módszerek más-más fotózásnál is bejönnek.

Az elkészült fotóknál megfigyelheted a neked tetsző beállítást és hatásfokozó fogásokat

Ébredés - Pályázat

Ki tudja, miért van az, hogy amikor a művirágok szépek, azt mondják: "Milyen gyönyörűek, mintha igaziak lennének!" És amikor az emberek valódi virágot látnak, azt mondják: "Milyen szép, mintha nem is lenne igazi!"

A feladat egyszerű! A kép a tavasz ébredését kell bemutassa. A fotó lehet tájkép vagy makrófotó.A szerkesztett fotók nem előnyösek. Minden résztvevő csak egy képpel pályázhat. 

Elbírálás: 

 - 50% számít az oldalon lévő szavazás

 - 50% a mi véleményünk :D

Határidő: április 30.

Kérünk, hogy a bejegyzés alján egy hozzászólást a neveddel és, hogy elküldted a képet az emailunkra.

Az emailban szerepeljen a neved, ez lehet becenév. A fotót pedig csatolmányként küld el.

Az email cím: leaphotos@citromail.hu

Robert Doisneau képei

Robert Doisneau

Robert Doisneau egy francia fotóművész.Az utcai fotózás egyik jeles képviselője. A képein az átlagemberek és a hétköznapi életet jelenítette meg.

 Első képét 1929-ben, 17 éves korában készítette, s az egész későbbi életét meghatározta. A műalkotásnak nem igazán nevezhető papírdarab a művész testvérét ábrázolja. Innentől kezdve a fotós a nagy történésekben is az egyszerű embereket kereste: alkotásai a párizsi külkerületek július 14-ei ünnepeit, a mosatlan, rongyos ruhákba burkolt gyerekeket, a kopaszra nyírt tarkójú hivatalnokokat és házmester feleségeiket mutatják.

 Profiként 1934-ben debütált. Akkor a Renault-hoz szegődött, ahol a gyár műszaki fényképésze lett egészen 1939-ig. Akkor azonban úgy döntött, hogy független riportfotósként folytatja pályáját, de a háború keresztül húzta terveit. Hogy némi pénzt keressen, az "Resistance"-ban munkálkodott, filléres képeslapokat gyártott.

A felszabaduláskor készített képei tették híressé, annak ellenére, hogy - bár gyakran kérték -, nem készített képeket az erőszakról, nyomorról, holttestekről, inkább a kiútkeresésre hegyezte objektívét. 1948-tól 1951-ig a Vogue-nak dolgozott, majd szabadúszóként munkálkodott. 

 Párizs utcáit fáradhatatlanul róva örökítette meg a múló pillanatokat, egyszerű emberek egyszerű, tipikus történeteit mesélte el a papíron, melyek mégis titkot sejtető bájjal bírtak.

  Költészetet vitt a fotográfiába, pedig nem tett mást, mint az élet legapróbb és leghétköznapibb pillanatait csípte el úgy, ahogy azok történni szoktak, ott, ahol az emberek általában tesznek-vesznek, élik mindennapjaikat. Titka a szenvedély megörökítésében rejlett, amit persze maga is szenvedélyes kitartással várt ki, mert nézte, figyelte az utca életét, szerette azokat az embereket, akiket lefotózott. Nála nincs szép vagy csúnya, és hamis csillogás sem létezett a szemekben. Így vált az elkapott pillanatok mesterévé.

 Később készített képeket hírességekről is, de fotói mindvégig mindannyiunk emberségéről, gyarlóságainkról és nagyságunkról mesélnek. Mindegy, hogy nagyhercegnőről vagy egy szakadt kis szénhordóról van szó. Robert Doisneau objektívjének mindkettő egyformán fontos volt.

 Élete nyolcvankét éve során mintegy félszáz albuma jelent meg, s utcát neveztek el róla Arles-ban, ott, ahol a sarkon áll a francia fotófőiskola. Halála után emlékházat nyitottak Párizs melletti szülővárosában, hogy képeit, s az ő szellemében fogant mindenféle náció fényképeit bemutassák.

Forrás: sulinet.hu