Robert Doisneau egy francia fotóművész.Az utcai fotózás egyik jeles képviselője. A képein az átlagemberek és a hétköznapi életet jelenítette meg.
Első képét 1929-ben, 17 éves korában készítette, s az egész későbbi
életét meghatározta. A műalkotásnak nem igazán nevezhető papírdarab a
művész testvérét ábrázolja. Innentől kezdve a fotós a nagy történésekben
is az egyszerű embereket kereste: alkotásai a párizsi külkerületek
július 14-ei ünnepeit, a mosatlan, rongyos ruhákba burkolt gyerekeket, a
kopaszra nyírt tarkójú hivatalnokokat és házmester feleségeiket
mutatják.
Profiként 1934-ben debütált. Akkor a Renault-hoz szegődött, ahol a gyár
műszaki fényképésze lett egészen 1939-ig. Akkor azonban úgy döntött,
hogy független riportfotósként folytatja pályáját, de a háború keresztül
húzta terveit. Hogy némi pénzt keressen, az "Resistance"-ban
munkálkodott, filléres képeslapokat gyártott.
A
felszabaduláskor készített képei tették híressé, annak ellenére, hogy -
bár gyakran kérték -, nem készített képeket az erőszakról, nyomorról,
holttestekről, inkább a kiútkeresésre hegyezte objektívét. 1948-tól
1951-ig a Vogue-nak dolgozott, majd szabadúszóként munkálkodott.
Párizs utcáit fáradhatatlanul róva örökítette meg a múló pillanatokat,
egyszerű emberek egyszerű, tipikus történeteit mesélte el a papíron,
melyek mégis titkot sejtető bájjal bírtak.
Költészetet
vitt a fotográfiába, pedig nem tett mást, mint az élet legapróbb és
leghétköznapibb pillanatait csípte el úgy, ahogy azok történni szoktak,
ott, ahol az emberek általában tesznek-vesznek, élik mindennapjaikat.
Titka a szenvedély megörökítésében rejlett, amit persze maga is
szenvedélyes kitartással várt ki, mert nézte, figyelte az utca életét,
szerette azokat az embereket, akiket lefotózott. Nála nincs szép vagy
csúnya, és hamis csillogás sem létezett a szemekben. Így vált az
elkapott pillanatok mesterévé.
Később készített képeket
hírességekről is, de fotói mindvégig mindannyiunk emberségéről,
gyarlóságainkról és nagyságunkról mesélnek. Mindegy, hogy
nagyhercegnőről vagy egy szakadt kis szénhordóról van szó. Robert
Doisneau objektívjének mindkettő egyformán fontos volt.
Élete nyolcvankét éve során mintegy félszáz albuma jelent meg, s utcát
neveztek el róla Arles-ban, ott, ahol a sarkon áll a francia
fotófőiskola. Halála után emlékházat nyitottak Párizs melletti
szülővárosában, hogy képeit, s az ő szellemében fogant mindenféle náció
fényképeit bemutassák.
Forrás: sulinet.hu